Köszönöm,hogy benéztél!

Van úgy, hogy találkozunk valakivel,
talán sohase láttuk addig,
de alighogy rápillantunk,
érdekel, még mielőtt egy
szót is váltottunk volna."

Remélem ti is így lesztek
és még sokszor benéztek.

Segítsetek

,Katt a párnára.

Bővülni fog ,nézz be többszőr.

Menű

Új csodák

Főoldal

Gyerekeknek

http://barbie.everythinggirl.com/

http://www.egyszervolt.hu/ret/

http://www.minimax.hu/index.php

http://www.startlapjatekok.hu

http://teveclub.hu/

http://www.levendulaneni.

DÍJAIM

KÖSZÖNÖM Anna

A
LEGJOBB WEBOLDALAKNAK
JÁRÓ DÍJAT!

2

Napjaink hatalmas weboldal-kavalkádjában
érdemes odafigyelni a legjobbakra.
A világ legnagyobb közösségi oldalainak,
a világháló legjobbjainak járó elismerés
díjazottjait internetes tömegkultúrája, legnagyobb
elismerést kapjanak,felfigyelve így egymásra.
A szabályok értelmében:
kiteszem a logót az oldalamon jól látható helyre,
belinkelem azt a személyt, akitől kaptam,
megnevezek 5 (blogot v.) weboldalt , belinkelem azokat,
üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek..
Az én általam javasolt oldalak

//honeyjen-oldala.gportal.hu/

//pro.domo.gportal.hu/

//mamka.gportal.hu/

Lady Luna

Mamka

A Kreatív Blogger díjjal
Anna ajándékozott meg.
Nagyon szépen köszönöm neki!
A szabályok értelmében:
kiteszem a lógót
oldalamon, jól látható helyre,
belinkelem azt a személyt, akitöl kaptam,
megnevezek 5 weboldalt,
belinkelem öket,és üzenetet hagyok
a kiválasztott személyeknek .

Kiválasztottaim:

Lady Lunától kaptam

megtisztelt a barátságával.

Barátság díj.2008
Ajándékozd meg azt a személyt,
aki úgy érzed a Barátod,

és megérdemli ezt a díjat.
Linkeld be azt a

személyt akitől kaptad,
És azt akit a Barátságoddal

megtisztelsz!
Én úgy érzem,
az én Leg-Kedvesebb Barátaim!

Jenikém,a Druszám,Mamka,

Annától

Köszönöm.

X X

"Mindennap

megszünik valami,
amiért az ember

szomorkodik,
s mindíg

születik valami,
amiért érdemes

élni
és küzdeni".
(Herakleitos)

Olyan jó néha angyalt lesni
S angyalt lesve

a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megfürödni
S mesék tavában mélyen,

mélyen ezt

a világot elfeledni.

Wass Albert

Versek

Lévay László

Még mindig remélek

Minden nap egy másikat várok,
Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal.
Szebben süt a Nap, az emberek jobbak,
S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal.

Minden nap egy másikat várok,
Okos napot, hol nincsen már talány.
Minden a helyén van, az ember ügyes,
S boldogulhat végre valahány.

Minden nap egy másikat várok.
Bolon fejemmel még mindig remélek.
És sétálok a szép ábrándok útján,
Mert hiszek az emberben, amíg csak élek.

Harcos Katalin versei

Kincseim

Nincs semmim, mégis gazdag vagyok…

mert enyém a végtelen, kékszínű ég,

amelyből két szemed rám mosolyog,

felidézve a tiszta tenger színét.

Enyém a napfény is, mely rám ragyog.

Sugárkezével forrón átölel

bearanyozva minden új napot,

hisz minden nap új reménnyel jön el.

Enyém a Hold, mely lopva rám nevet

álmokat hozó sápadt éjeken,

amikor halkan suttogom neved,

s karodban ringatsz álomréteken.

Álmod lennék…

2005.06.22.

Álmod lennék ezüst éjben,

nyugtalan, remegő holdfényben.

Zaklatott, vágyteli álom,

amilyenre régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,

mindig csak utánam epedő,

ágaskodó, sóvárgó kivárás,

csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,

és tüzes ölében ringat el.

Egyetlen álmod és vágyad…

Ne csak én epedjek utánad!

Sorsunk…

2005. 06. 07.

Sorsom immár sorsodhoz kötődik.

Látod? Már létem léted része lett.

Mosolyom napfényként beléd szövődik,

s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,

s csengő kacagásom kísért, ha alszol.

Öledben hálok minden éjjelen,

mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,

s szívem békéje az éjed csendje.

Öleljen lágyan szerelmes dalom,

hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,

lényed beivódott az életembe.

Hiába keresel ebből kiutat…

mindig találkozunk a végtelenbe’.

Agnes Beguin:

Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
– Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is –
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.

Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.

Szabó Lőrinc: Tavasz

Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

Weöres Sándor: Tündérszerelem

"Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szivemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemü halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba."

"Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be -"

Ady Endre: Balzsam tündér postája

Mióta csak gyerekek vannak,
(Hallgassatok ide, gyerekek.)
Aranyos, tele tarisnyával
Este elindul Balzsam tündér,
Hogy tik boldogok legyetek.
Hozza nektek a nagyszerü jókat,
Az enni- meg örülnivalókat.
Oh, be jó tündér ez a tündér.

De van egy nagy átka szegénynek:
Sokan vannak a haragosak,
Gonosz tündérek sötét szárnnyal.
(Rosszak voltak, elcsapták őket)
Ezek leskődnek csúful sokat
S mit nektek hozna, gyerekek, nektek,
Tarisnyájából kiszedegetnek
Sok édeset, vígat, bölcset, jót.

Minden este
Jön a posta,
Posta-kürt nincs,
Csöndben hozza
Tarisnyáját
Balzsam tündér,
Mert gonosz kéz
Megmotozza.
Néha-néha
Mindent elszed
S elkobozza,
Mit csak hoz a
Tündér-posta.
De a posta
Mégis posta,
Sokszor jön meg
Megrakodva
S Balzsam tündér
Mosolyogva
Sok holmiját
Gyerekek közt
Szerte-osztja.
Ilyen posta
Ez a posta,
Ezt a verset
Is az hozta.

Hoz játékot,
Hoz meséket,
Édes álmot,
Csoda szépet.
Virgácsot is
Aki vétett
Kaphat tőle.

Néha-néha
Nincs csak félig,
Sok holmiját
Kicserélik.
Rossz tündérek
Akkor bátrak,
Hogyha Balzsam
Belefáradt
Rossz gyermeket
Jóvá tenni,
Hazugokkal
Veszekedni.
Ilyenkor a
Posta mást hoz,
Jeles helyett
Szekundát hoz.
Sok bánatot,
Kevés kedvet,
Sírást hoz a
Jókedv helyett.

Szegény-szegény, jó Balzsam tündér,
Mint kell értetek harcolnia
Aranyos tarisnyáját védve,
Hogy a nektek szánt szépet és jót
El ne rabolja senki fia.
Hozza nektek a tréfa rakását,
Szülőtök csókját, simogatását.
(Minden szépet Balzsam tündér hoz.)

Ha jók vagytok, Balzsam tündér győz,
Legyőzi az ellenségeit,
Vakációt, mese-délutánt hoz
S jót csak a rossznak nem tud hozni.
(De ugye, hogy nincs rossz senki itt?)
Segítsetek a szegény Balzsamnak,
A rossz tündérek sokan vannak
S a jó tündért meg kell becsülni.

Őri István:Napsugár váróverse

Vár, vár, nagyon vár
A Napsugár mire vár?

Megmondom én, mire vár:
Hogy tűnjön a felhő már.

Ragyogjon, nevessen,
Kacagjon szeressen,
Virágot növeljen,
Világot öleljen.

Harcos Katalin:

(Iret2005. 04. 18.

Arcomra mosolyt csal az álom.

Szellő cirógatja a homlokom…

kék tündeszárnyad libbenni látom,

amint átsuhansz a lombokon.

Hangod zenél, csendül kacagásod.

Hová repülsz ragyogó tündérlány?

Talán a hős tündeharcost várod

palotád rejtett belsőudvarán?

De nem… csak barátnőd lépdel feléd.

Tenyerén szikrázó kristályt emel,

átnyújtja kincsét, és dalban mesél,

de titkait másnak nem mondja el.

Körül a vén erdő hallhatja csak,

s a vízesés boldogan megremeg,

mert oly szép a dal. Bár hallgatag,

dúdolva kíséri még léptedet.

Arcodra derűt csen az álmom.

Huncutság villan az ajkadon.

Táncos lépteidet visszavárom

bíborló, meseszép hajnalon!

Ellen Nitt. Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.

(Forrás: Ellen Nitt: Azt hittem)

Képes Géza fordítása

Egyszer talán

Bulcsu

Egyszer talán, a házak falán,
Újból sárga lesz a vakolat,
S a hátsó gangon a mikulás
Ott áll majd minden ablak alatt.

Akkor majd a tigris
És mind a gyermekek,
A tenyeremből eszik majd a kenyeret.

Egyszer talán visszatolatnak
Majd mind a mozdonyok
És mosolygó arcokkal
Lesznek teli a vagonok.

Akkor majd a temetők helyén
Parkok lesznek
És magas fák vetnek
Hűs árnyat a gyermekeknek.

Egyszer talán, az üres kórház udvarán
Portás siratja gondjait
S nézegeti csendesen
Két vak gyerek eldobott botjait.

Akkor majd a városban az emberek
Csodálkozva nézik majd a novemberi rügyeket
És édes fű takarja be majd
Mind a macskaköveket.

Egyszer talán majd kopognak
Minden ház ajtaján,
Lesz hová egy elveszett katona
És lesz hová egy rég eltűnt
Játékmackó tér csak majd haza.

Akkor majd párává foszlanak felettünk
Mind a fellegek
És mi kéz a kézben állva
Nézzük majd a meghasadt kék eget,
Hol az angyallánc az égbolton körbeér,
Mert az lesz a nap, mikor Jézus Krisztus visszatér.

Agnes Beguin:

Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
– Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is –
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.

Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.

Lilla:

Angyali takaró

Üres a kiságyad…
Angyalok ringatnak
Édes kisfiam.
Éden fekete szemed
Minduntalan rám nevet,
S átölel apró kezed.

Párnás érintéseddel,
Mint puha tiszta hó,
Betakarod testem,
Angyali kis takaró.

Mennyei csillagok
Hímezték a kis mosolyt,
Égi zenekar játssza
Gőgicsélő hangod.

Üres a kiságyad…
És… apró a takaród,
E kis selyemburok
Örökre rejti illatod…

Angyali csókok szállnak
Éhes ajkadról,
Illatmezőt varázsol
Édes kis tejillatod.

Bársony érintésed
Emlőimen remeg,
Pilláid lehunyod
Ringatózik testemen…

Üres kiságy itt áll…
Pici gyerekem…
Nevető takaród,
Rám hímezte csillagod.

Judit8:

Ez a kis Angyal
A felhők mögül nézi,
Hogy lebbented fel
Az Emlékezés fátylát,
S hogy szívod magadba
Naponta százszor is
A lelked mélyén őrzött édes illatát.
Benned él tovább,
Lelkedben egy dallam,
Mely angyalénekként
Csendül álmaidban.
Langyos szél, ha lágyan
simítja a tested,
Abban ölel magához
Angyali gyermeked.
Csókját a napsugár
Csókolja ajkadra,
Szeme ragyogását
Csillagfényként adja.
Ő már mindig veled marad,
Örökre a részed,
Angyal testén sose hűl ki
Utolsó érintésed...

Pillangószárnyakon...

Ezt a verset Akasa: Álmodom című verse ihlette:

Álmodom

Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.

... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.

Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.

De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.

Neked...

Judith8:

Ma ott jártam Nálad.
Belibbentem a kitárt ablakon
Nem tettem mást,
Csak csendesen megültem válladon.
Lelkemmel hallottam a lelked dallamát,
Éreztem Magányod néma fájdalmát.
Szívemben visszhangzott
Szíved dobbanása,
Mint az esőcseppek
Monoton egymásra hullása.
Hogy ott voltam Nálad
Tán észre sem vetted,
Hisz egyre a messzi távolt kémlelted.
Egy forró könnycsepp - fájdalmad hírnöke,
Arcodat simítva hullott le a földre.
Én felfogtam szárnyammal
Lelked ékszerét,
És megéreztem a könnycseppben
Fájdalmad mélységét.
A könny tovább folytatta útját le a mélybe
Néhány hímport vitt csak magával emlékbe.
Könnytől nedves szárnyal búcsút intettem,
S egy búcsúkönnyet válladra ejtettem.
Hogy ott jártam Nálad soha meg sem tudod,
Hisz biztos azt hitted, hogy csak álmodod…

Párás este

2005. 04. 15.

A hatalmas, vörösen izzó napkorong

sápadtan bújócskázik a párás légben.

Megül fák csúcsain, erdőben kódorog,

majd eltűnik sűrű bokrok gyűrűjében.

Nézem a Napot… de a szívem rejtekén

izgalmas, különös új érzés bizserget.

Még itt vagy mellettem, és veled vagyok én…

lásd, álmodok nekünk szépséges szerelmet!

Míg tenyerem lágyan az ágyékodra simul

mellemet cirógatod te vágyón, Kedves…

szavam most elakad…

Nessának...

Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam,

De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.

Ott sosincs viszály, örök béke honol,

Tücskök énekére, madárdal válaszol.

Évszázados fák közt kis patak csordogál,

Napsütötte tisztásán Tündérpalota áll.

Virágillatú szél borzolja hajamat,

Arany napsütésben tündérek táncolnak.

Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.

Egy lelógó faág megérinti ruhám.

Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,

Úgy érzem a gondom tőlem messze kerül.

Selymes fűszálak vigyázzák a léptem,

A szeretet fényében fürdik egész lényem.

S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,

Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.

Nem beszél, de mégis értem minden szavát,

Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.

Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,

Puha lepkeszárnyán álom repít tova.

Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,

A szeretet ritmusa dobban a szívemben.

Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,

Hogy ez el ne múljon csakis azt kívánom.

Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,

Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.

Nem hivalkodóak, és mégis ragyognak,

Szívem rejtekébe melegséget lopnak.

Túl ragyogják a napot s a reggeli harmatot,

Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.

Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,

Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem,

Hisz kell a hit, és kell a remény,

Hogy valahol álmom mélyén,

Létezik egy olyan világ,

Mely őrzi e tündérek nyomát.

Szeretettel: Judit8

Volnék a társad…

2005. 02. 26.

Volnék faág, hogyha levél lennél,

ringatnálak, s te vígan libegnél.

Lennék napfény, hogyha felhő volnál,

meleg fényemben szellőn lovagolnál.

Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,

ölelnélek úgy, hogy boldoggá tenne.

Volnék a társad, ha magányos lennél,

s szeretnélek, ha nem is szeretnél

Harcos Katalin.

Dal
az életről

Néha nehéz,
néha könnyebb,
néha mosoly,
néha könnyek,
néha megbocsátás,
néha ítélet,
néha csüggedés,
néha remények.
Az Élet az,
mely nyomomba' jár
ha megállok,
ő is megáll

s vár,
hogy induljak már,
mert nincs idő
ott van mögöttem
a következő,
kit lökdösni,
rúgni kell

és bíztatni,
ha menni nem akar:
"Igyekezz!
Végezd életed hamar!"