angyalok sikolya

vajon hallatszik a Mennyben
az angyalok sikolya?
mert itt a F�ld�n er�sebb
az �rtatlanok b�nata

t�rt angyal sz�rnyakon
megbotlanak a f�nyek
elfojtott k�nnyekbe
belefullad a l�lek

�veg kem�nny� merevedik
a mag�nyos �jjel
a b�nult csend nem oszlik sz�t
a hajnali f�nnyel

f�tyolk�nt �lel �s tasz�t a v�gy
magadra bor�tod sorsodat
elt�nni szeretn�l b�k�s csendben
�s f�ltve �rz�d �rul� cs�kodat

Meg�rteni egym�st �r�mben, szenved�sben,
seg�teni ha csak egy sz�val, egy gondolattal is,
nagyobb m�v�szet, mint v�gig barangolni a vil�got,
gazdagnak lenni �s sz�rni a p�nzt.
Mert lelkeink kincse tal�n a legnagyobb aj�nd�k
�s legszebb �r�m, amit egym�snak adhatunk,
s ami�rt nem tudjuk el�gszer mondani, hogy...K�SZ�N�M."

Vill�mf�ny has�tja kett� az eget,

a reccsen�st�l a F�ld megremeg.

�v�lt az ork�n, a tengerbe kap,

b�sz�lten verve vad hull�mokat…

Kis cs�nakom bej�rta a tengert.

A v�gtelen id� v�rakozva eltelt.

Nincs otthonom e kietlen t�jon,

csak l�lekveszt�m a h� bar�tom.

Pet�fi S�ndor: Ki a szabadba!

Ki a szabadba, l�tni a tavaszt.
Megl�tni a term�szet sz�npad�t!
Az oper�kban ki gy�ny�rk�dik?
Majd hallhat ott kinn kedves oper�t.

A term�szetnek pomp�s sz�npad�n
A primadonna a kis f�lemile;
Ki volna, �nekesn�k! k�ztetek
Mer�sz: versenyre kelni � vele?

Megannyi p�holy mindenik bokor,
a melyben �lnek ifj� iboly�k.
Mik�nt figyelmes h�lgyek...hallgatv�n
A primadonna csattog� dal�t.

�s minden hallgat, �s minden figyel,
�s minden a legforr�bb �rzelem...
A k�szikl�k e v�n kritikusok,
Maradnak csak kop�ran, hidegen.

"Ki minek gondol, az vagyok annak...

M�rt gondolsz k�l�nc rokontalannak?

Jelet l�tsz gy�lni a homlokomra:

 te vagy magad ki e jelet vonja

 s vigy�zz hogy f�nybe vagy �rnyba j�tszik,

 mert f�nye-�rnya ter�d sug�rzik. �t�lsz r�lam,

 mint b�lcsr�l, badarr�l:

 rajtam l�tsz t�rv�nyt saj�t magadr�l.

 Okosnak n�zel? h�t b�zd magad r�m.

 Bolondnak n�zel? cs�r�g a sapk�m.

Ha l�nak gondolsz, h�tamra �lhetsz;

 ha oroszl�nnak, nem menek�lhetsz.

Szemem tav�ban magadat l�tod:

 mint t�kr�d, vagyok legh�bb bar�tod."

 

�desany�m

I

Ha lesz dics�s�g, mely fejemre fonja
A mart�roms�g b�szke p�lma�g�t,
Ha �nnepelnek s megszeret az �let,
M�g a nem ismert m�mor �dve j�r �t:
F�lvillan� szemekkel �n csup�n csak
T�ged kereslek, szenved� madonna,
B�s �zvegys�gnek �ldott hordoz�ja,
Any�m, f�ln�zek a te homlokodra,
Hol a dics�s�g koszor�ja helyett
Neh�z robotnak r�ncait tal�lom,
�s f�lteszem r� b�szke �h�tattal
Ujjong� dallal minden sz�l vir�gom!

S ha k�pr�zatt� foszlik a dics�s�g,
S �r�k robott�, ami alkot�s m�g,
Ha mindhi�ba tenger k�zk�d�sem,
Ha �n is, �n is sz�rke �rnyra v�ln�k,
B�r f�jna, hogy az �lmaim kivesztek,
Hogy nincs, ki r�zs�t b�s utamra hintne,
Megv�gasztalna, hogy �rted rajongtam,
�s �rted lettem olyan �rva, mint te!

II

A lelke: lelkem. M�l�z�, borong� -
�s benne sok dal �l, titokba zsong�,
El nem dalolja, rejtegeti m�lyen,
De �n szem�b�l valahogy kin�zem.

A lelke: b�nat! Annyi minden �rte.
Neh�z �zvegys�g r�szakadt fej�re,
S m�g �n betegen, b�san tov�bb �ltem,
� im�dkozott �s szenvedett �rtem!

A lelke lelkem! � mind n�kem adta
Mi benne sz�n, f�ny. �n �ldom miatta
�s el nem s�rt k�nny�it dalba s�rom
�s el nem mondott b�nat�t meg�rom!

J� any�mnak

J� any�mnak k�t kez�re
Cs�kjaimat hintem �n,
Ezzel a k�t dolgos k�zzel,
�ldd az Isten am�g �l,
J� any�mnak k�t kez�t,
�lld meg Isten j� sz�v�t,
K�t kez�t, j� sz�v�t,
�ldd meg Isten am�g �l,
Am�g �l.

Ez a k�t k�z estenk�nt
Hogyha gond, b�, baj el�r,
Elsim�tja homlokodr�l
A b�b�nat felleg�t.
J� any�mnak k�t kez�t,
�ldd meg Isten j� sz�v�t.
K�t kez�t, j� sz�v�t,
�lld meg Isten am�g �l,
Am�g �l.

Az anya

Hi�ba gy�nge, f�radt asszony, v�zna,
Bel�le n�tt test�nk ac�los izma.
Hi�ba f�l�nk, reszket� a lelke,
A pomp�s l�ngot bel�nk � lehelte.
� is volt l�ng, kereng� v�g mad�rka,
�br�ndmez�ket dallal � is j�rta.
S tal�n cs�ndes est�n sz�vedbe dobban,
Hogy arany faja l�ngolt v�g dalokban.
Hi�ba f�l�nk, reszket� m�r lelke,
K�lt�be, szentbe, h�sbe, �j emberbe,
A pomp�s, gazdag lelket � lehelte.

Juh�sz Gyula: H�sv�tra

K�sz�nt e vers, te v�ltig visszat�r�
F�lt�mad�s a f�ldi t�jakon,
Mez�k smaragdja, nap t�z�ben �g�,
Te zsend�l� �s zend�l� pagony!
K�sz�nt e vers, �let, �r�kk�n �l�,
Fogadd k�nnyekt�l harmatos dalom:
Sz�vemnek m�r a gy�sz is r�pke �lom,
S az �let: gy�zelem az elm�l�son.

H�sv�t, �r�k legenda, dr�ga z�log,
Hadd ringat�zzam a tavasz-zen�n,
�r�m: neked ma ablakom kit�rom,
�reg Fausztod r�d v�r, jer, rem�ny!
Vir�got �raszt a v�rverte �rok,
Fanyar tavasz, hadd �nekellek �n.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem cs�kolt cs�kban, nem dalolt dalokban!

Egy r�gi h�sv�t f�ny�n�l borongott
S vigasztal�dott sok t�nt nemzed�k,
�n dalt j�vend� h�sv�tj�ra zsongok,
�s neki sz�nok lombot �s zen�t.
E zene t�lzeng majd minden harangot,
S bet�lt e H�sv�t majd minden rem�nyt.
Addig z�ld �gban �s piros vir�gban
Hirdesd vil�g, hogy �j f�lt�mad�s van!

.........................

B�r� Andr�s: Ez a h�sv�t

Ez a h�sv�t olyan �nnep,
f�k, vir�gok megzsend�lnek,
mintha h�zn�k-vonn�k �ket,
oly sebesen, gyorsan n�nek.

Ez a h�sv�t olyan �nnep,
fiatalok megsz�d�lnek,
�sszeb�jnak, sugdol�znak,
szavakb�l sz�p j�v�t fonnak.

Ez a h�sv�t olyan �nnep,
Szelek, vizek megperd�lnek,
Hol a napf�ny, hol a z�por
Nyes nagyobb r�szt a hat�rb�l.

Ez a h�sv�t olyan �nnep,
S�r�s �s b�nat, el�lnek.
Minden �r�l, hogy l�tezhet,
Hogy nagy l�legzetet vehet.

Ez a h�sv�t olyan �nnep,
Bocs�nata van a b�nnek
F�nt a hegen az a Kereszt
�j �let �tj�ra ereszt.

A t�l szenny�t mind lemosva
K�sz�l�d�nk a holnapra,
A p�nk�sdre, sz�p p�nk�sdre,
L�ngos csod�k j�v�s�re.

Szirmos j�v�nk f�ltve, �va
K�sz�l�d�nk m�g nagyobbra,
El nem �rhet� csod�ra:

„Ha a b�nat k�nnycseppje �rt hozz�d Ne f�lj �m, csak n�zz az �gre fel Ott l�ss Kedves sziv�rv�nycsod�t S sz�vj magadba egy m�ly l�legzetet! Vir�gl�pt� t�ncod nyom�ban Kivir�t a r�t, h�v a mad�rdal...”

Tudom, mi a tejben a l�gy,
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom, az �j tavasz mi sz�p,
Tudom, mely gy�m�lcs merre termett,
Tudom, mely f�n mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog.
Tudom, a munk�t a lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.”

„A bar�ts�g igazi dics�s�ge nem az egym�s fel�
kiny�jtott k�z, nem a kedves mosoly, nem is a t�rsas�g
�r�me, hanem a lelki-szellemi megvil�gosod�s,
amelyben r�szed lehet, amikor r�d�bbensz, hogy
egy embert�rsad hisz �s b�zik benned!”

Napr�l napra �l�nk, mint a legyek,
nem sz�m�tunk csod�ra, mert csod�k
sincsenek manaps�g. �s mire v�g�l olyan
anyagi helyzetbe ker�l�nk, hogy t�bb�
nincsenek mindennapi gondjaink, m�r k�s�,
minden elromlott k�r�l�tt�nk, a h�zass�g,
a leveg�, az orsz�g, a vil�g, v�nek vagyunk,
kopaszok, azt�n impotensek, betegek, halottak."

Napfelkelte

Amikor felkel a Nap
�s kinyitja �lmos, nagy szem�t,
El�gedetten �s�t, forgol�dik,
Mert �jra itt a reggel, elm�lt a s�t�t.

Az �j morogva elvonult,
Neki m�ra m�r bealkonyult.
De m�g egyszer visszasz�l zs�mbesen:
A nap alatt nekem mi�rt nincs helyem?!

                

�nek a tavasz el�

Kelj b�rsonylomb�, halk lehellet�,
bor�s tavasz a v�lgy�n �s hegyen,
hogy majd ha elj�n az id�, legyen
a sebre f�.

Tavaszi erd�, j� szorosra fond
s�r�, s�t�t lombod h�l�zat�t,
hogy majd ha �jjel elb�vunk al�d,
f�dj�n a lomb.

Kegyes Term�szet, sz�nd meg a magyart,
adj n�ki �gyat, s�toros vadont,
n�j�n a sebre �r, a b�ra lomb,
s a s�rra hant...